A Nobel-díj odaítélése előtt is sokat olvashattunk Karikó Katalinról – úgy az életéről, mint a vakcinák terén elért forradalmi munkásságáról. A jelen kötetből viszont a korábbi interjúkhoz és riportokhoz képest, végre egy átfogó életrajzon keresztül ismerhetjük meg a Nobel-díjas kutató származását, a kisújszállási éveket, családját, iskolás éveit, egyetemi tanulmányait, Francia Bélával kialakított kapcsolatát, majd házasságát, illetve a nyolcvanas évek közepétől az amerikai életet. A Helikon Kiadó gondozásában jelent meg ez a hiánypótló munka, amely minden bizonnyal komoly érdeklődésre tesz majd szert a hazai könyvpiacon; a kiadvány a szöveg mellett képekben is elbeszéli ezt a páratlan életutat, a személyes fotók egészen az ötvenes évekig vezetik vissza az olvasók tekintetét az idő homályán keresztül.
Ez a páratlan történet ugyanis Kisújszálláson kezdődik 1955. január 17-én. Ekkor születik meg Katalin a család második gyermekeként. A család igen szegény körülmények között él, de a vályogház falai között a kiegyensúlyozottság és a családi harmónia volt az uralkodó, a szülők számára sem volt kérdés, hogy gyermekeiket taníttatni fogják. A könyvből kiderül, hogy ez a környezet mennyire idilli volt és kiválóan alkalmas arra, hogy a tanórák mellett a világra nyitott kislányt elkápráztassa és tudással felvértezze (legyen szó az állatok életéről és felépítéséről vagy az egymásra épülő biológiai rendszerekről). A jó stílusban, élvezetes módon papírra vetett jelenetek, a visszaemlékezés során felelevenített képek elénk varázsolják az akkori mindennapokat, ahogy később a szegedi évek vagy az amerikai kutatások esetében is. A részletek között nem vész el azonban a fő mondanivaló: a kisvárosból származó, töretlen hittel és eltökéltséggel megáldott kutató története, akire mindenki méltán lehet büszke.